Átkod rám

Fuldoklom. A tüdőm vízzel teli,
S minden lélegzetvétellel több
A maró méreg mit lenyelek.
Ez hát a Te átkod számomra.

Vádolsz. Felrósz mindent
Mint valaha elkövettem,
S áldozatod súlyára mutatsz ,
Hogy megkeserítsd életem.

Félek. Tartok haragodtól
És attól, hogy kárt szenvedsz
Mit általam okozott sérelmed,
Rejtett fájdalmad súg majd.

Gyűlölsz. Nehéz ezt elhinnem.
Mégis itt él szavaid búja bennem
S legbelül egyet értek átkoddal,
Mert egyszer megérdemeltem.

Haldoklom. Rontásod kísért,
Hangod vészjósló kántálása
Erősödik, nem hogy halkulna.
Lassú halált hoz szívem fájdalma.

Nem engeded el emlékem,
Hogy feledhessünk, mi ketten
Fájdalom és hazug bú nélkül,
Ám így magaddal kárhoztatsz engem.