Nem jövőd a múltad

Versbe fojtott bánat, keserűség
Mi benned forrong, s egy pontot
Kiemel életed filmjén buta sorsod,
És megakaszt, hogy lásd, elmúlott.

Álmodtál szépről, jóról s vártad,
Hogy mindez valóra válik vele,
Ki melléd szegődött egy rövid,
Gyorsan ívelő szakaszán utadnak.

De eltűnt az újabb kanyarnál.
Szavaid elhalnak az üres utcán
Mit nem hall már, kinek fontos.
Beismerted akkor, hogy így van jól?

Kósza hullócsillag szeli az eget,
S Te azt kívánod, bár ott lenne veled,
De ha ő is ugyanettől kér, és mást,
Nem hajthatja végre mindkét csodát.

Hagynod kell menni. Feledni útját.
Hagyni, hogy élje saját kis világát.
Az idő a pártodon áll, gyógyít majd
Téged, kinek szíve hasadt most meg.

És eljön a napod. Pont az, mire vártál.
Rád lel a fénylő boldogság olyantól,
Kire nem is számítottál. Ezt kívánom
Neked, mert réges-rég én is szerettelek!