Kusza szív szava

Farkasszemet nézek egy régi tükörképpel,
Kivel egyszerre pislantunk, s kivel egy az,
Ami a szívünk vágya, lelkünk álma, ugyanaz
A mozdulatunk, s lélegzetünk. Egy az arcunk.
Versenyt futunk, de egyszerre érünk célba,
Múltunkba együtt pillantunk vissza, s ma
Ujjainkat egymáson pihentetve figyeljük,
Egymás szemébe nézünk, várunk; mit tesz
A másikunk, kit ismerünk, mégis idegen.
Ki vagy te, s én ki vagyok?
Egy tükörnek papolok: mi a szerelem,
Magamnak felelek szüntelen, elszámolok:
Egy kárhozott élettel, átokkal, szenvedéssel.
Ennyire vittem…

Kevés szép álom van, mit ébren álmodunk,
Kevés az idő egy életre, amikor valakire várunk.

De most itt vagy! Ujjaink egymás közében,
S elfelejtem régi, törött tükröm melletted,
Míg veled alhatok, míg hallgathatom a szívedet.
Régi álom, ma válltál valóra, Elmúlt vágyam,
Meghalt képzelet, ócska fantáziám, felülmúlt,
Megalázott a valóság, mit ma én ölelhetek!

Drága szerelmem… Szeretlek!