Légy Főnix!

Értéktelen lelkek bontják szárnyukat az ég fölött,
Így búskomor arculatot örökölt tőlük e vén föld,
S minthogy nem lévén hősök neki hátán soha,
Elveszett a bátrak, gyávák, élők és holtak hona.
Kezek markolják meg és tépik, mi szép rajt,
Lábak rúgják porát, mit előttük szél kavart,
Te pedig hiába nézel az égre, a szárnyakra,
Nem őriz többé az angyalok elszökő hada.
Magányba süllyedt ócska vitorlás vagy,
Kit nem alkalmaz sem halász, sem had,
Elfogják előled a feltámadt szelet,
Ellopják éveken át az életedet.
Fellázadsz-e? Csak rajtad ál.
Élhetsz-e még ezután?
Tán halott voltál?
Ébredj ember!
Szüless újjá:
Hiteddel!