Miért?

Álmában meggyilkolt ábránd,
Ez hát az átkunk, mely súlyt.
Egy túl korán elnyíló szerelem,
S egy arc, mi az elmémbe bújt.

Ezernyi kérdés ver állást, míg
Ostromra készül az emlék, s bár
Még múltnak sem hívhatnám,
A hangod már most is kísért.

Sós könnyek csípik az arcom.
Itt egy szív, mely lehet a Tiéd.
Ám, ha egyikünk tévútra lép,
Démoni árnyak téphetik szét.

Angyali bűn a reménység, mégis
Hinni akartam benne, hogy élsz.
És hinni abban is, hogy rád vártam,
S míg csak tehetem, tovább várnék.