Pillanat

Komolytalan komolysággal
Áll a pillanat, s csak halogat,
Hogy veled szemben ő maga
A jövő tükörképévé váljon,
Tiporjon múltbeli fájdalmon,
Álmokba zárjon, hol nincs,
Sőt, holt a kín, mely emészt.

Konok világnak kortalan vágya,
Ember szülöttét porba kívánja,
De ne félj, ha célját elérte, mert
Hisz nem számított az erődre,
Mely, ha fogytán van is, épp elég,
Felállnod ez segít, s ha mégsem,
Hát láss, s fogd meg a kezem.