Őrangyalom

Álomból lett valóság vagy. Ugye?
Angyalarcod napsugarak tükre
S én gyönyörködöm tebenned,
Míg világomat megszépíti fényed.

Boldogságból épült várad az
Mit bevenni lehetetlen, s a sereg
Mely ellened indult bú kardjával,
Elveszni látszik, bár egymagad vagy.

Néha rád támad a buja kétely,
Hogy sírással az erőd nem érhet fel
Ám látod, gondolatod csalfa, hisz
Boldogságod menti, kit veszni látsz.

Világunk zokszóval teli, angyal!
De eloszlatod szép szavakkal
Mit ezerévnyi düh halmozott fel,
S tovább küldesz hosszú utamra.

Vártam már, hogy lássalak, és ím,
Csoda vagy valóban, kit reméltem.
Így én is vigyázlak téged, ha a bú megtalál
S ellopja erőd, az örök vidámságodat.