Árnyak

Árnyak kúsznak át a falon
És éppen felém tartanak.
Rémképek játszanak előttem,
Míg megmerevedik egy pillanat.

Kivirul a világ, amikor kel a nap,
Ezernyi virág nyílik a fák alatt;
Ám az éjszaka pusztít, gyilkol,
Ezer virág helyén vár ezer démon.

Láttál, s én is láttalak Angyal,
Ki gyászom vadásza vagy,
Elűzöd mellőlem a démonokat,
Isteni fényt hozva helyükre.

Álmodsz, vagy én lettem hitetlen,
Amikor azt mondod megváltás,
Mi vár e világ népére az egekben,
S én csak annyit felelek: "lehetetlen."?

Elvesztem, mint ember, vagy épp
Megkerültem bűnök sötétjéből?
És ha hazataláltam elraboltak,
Vagy magam ugrottam a verembe?

Látod angyal? Bűnös itt mindenki.
Eredj hát haza halálnak hírével,
S mondd ki nyíltan Atyánknak:
A világ még nem volt ennél romlottabb.

Árnyak kúsznak át a falon
És alakokat formálnak előttem,
Ahogy kezem a fény elé tartva
Árnyjátékkal szórakoztatom magam.