Régi-régi álom

Homokból építettem váram a partra
S vele dülékeny jövőm képét idéztem,
Várva, hogy megértsd, amire vágytam,
Miközben életünk szálai összefonódnak.

Távoli vihar szele cirógat helyetted.
Nézem, ahogy a tenger váramat mossa,
Pusztítja ahol éri és romjait magába húzza.
De Te hol vagy most mellőlem, szerelem?

Az eső gyermekei közt egy könnycsepp
Mi legördül arcomon és én csak várok.
Várom a csodát, mi elkerül. Kezdem érezni
Milyen, amikor üres az ember legbelül.

Hallom még a hangodat. Magam előtt látlak
És ölelem emléked még utoljára. Most,
Míg még hagyod magad és nem taszítasz el.
Addig hihetem, hogy a barátom leszel.